Egyedül állok, a szívem zakatol.

Kérlek, hívj, ha haza jössz.

Repülnek az évek, esték.

Egymással nem sok időt töltünk.

Viszont ami vígasztal, hogy minden, amit leírok,

a te gondolataid is.

Akaratlanul is egymás részei vagyunk,

Téged hordozlak minden arckifejezésemben, gondolatomban.

Arcodat állarcként hordom, lobbanékony természeted engem is fellobbant.

Tanácsaid mind lejegyzem, lapjait összekötöm.

Amikor már feladnám, mert minden hitem elszállt.

Leemelem a polcról, lapjai tükrözik kiolthatatlan lelkierődet.

Eldobom hitvány hozzáállásom és felszívom minden erőmet, kitűzök egy célt és elérem.

Ahogy tanítottad nekem.