Zongoraszó hallatik a záporeső közepette,

Elvesztettél valamit, és most szó nélkül állsz magad elé epedve.

A valóságot feledni egyáltalán nem lehet.

Végigméred életed minden pontját, érdemes-e még az ellenállás?

Amiből a küzdésvágyat és erőt kaptál, pont most hagyott magadra.

Te csak élettelen testét bámulod, szemedben utoljára még egyszer visszacsillan utolsó mondata.

„Ne feledd, amit tanítottam.”