Vallomások tőlem , hozzátok.

A barátok , a nyári szellőben tett ígéretek , a vad semmiből keletkezett szerelmek...

Mind halandó dolgok , az egyetlen szilárd pont az a család.

A többi csak tereptárgy a rajzasztalon.

Hol találnál helyükre olyanokat , kik mindenüket áldoznák érted , eközben még vezetgetnének és tanítanának?

A válasz? Sehol.

Belegondolva , nincs is szükségem másra...

A mai társadalomban nem nagyon találnék magam mellé való barátokat , a sötétben bujkálva kell titkolom rejtélyes foglalkozásomat.

Amiért kinevetnek , megvetnek , és semminek tartanak az az , hogy

 író vagyok , dráma , vers , slam poetry. Bőrömre ezzel nyomják mások a pecsétjüket.

Mert szörnyű , hogy olyan világban élünk , hol az embernek titkolnia kell valódi egyéniségét...

Ha az nem felel meg az átlagnak, akkor kárhozzon...

És ha még mindig kételkednél.. Mégis kihez fordulnál ezzel?

Az egyetlen kőrhöz ami..

A sajátod.