Kerülök egyet városomban, gyalog, mint balog.

A terjengő füstszag üdvözöl, mint régi ismerős, én is kalapomat emelem, s' továbbmegyek.

Sétálóutcára keveredek, embertömeg szerte szét.

Vásár van, ez hangzavarral, az alku szavával, gyereknevetéssel, és a forralt bor friss illatával fűszerezve.

A karácsonyi lelkület elfedi az egyén romló szagát, mégis érzem mikor köztük lépek.

Átvergődök, az emberi véd soron, végre egy kis tér.

Mikor ott állok a tér közepén, a büdös városszag körbeölel s' hajamba költözik. Vidékre Vágyok, tiszta levegőre, zöld mezőkre.

Szerelmes vagyok a rétbe, a folyókba, a reggeli madárszóba.

Nincs bajom a várossal, de alapból tanyasi szerzet vagyok, néha visszavágyok a betondzsungelből.

Hosszú séták a szántóföldön.                Fára mászás, arról leesés. Lehet, azt gondoljátok, hogy ez "parasztos vagy tanyasias”, de aki ott nő fel, megtanul pár érdekes dolgot.

Például a föld szeretetét, a betevő megtermelését, az állatokkal való bánást.

Rosszul gondolja az, aki azt hiszi, hogy azok, kik elhatárolva élne, sekélyesek vagy ostobák.

Erkölcsösek, egyenesek és rendkívül fejlett belsővel rendelkeznek.

Ezért mondom , hogy egy egyszerű juhász is lehet egy nemessel egyenrangú , ha nem feljebbvaló!